Merre tovább?

Pár hétig minden híradást az európai parlamenti választások uraltak, joggal, hiszen közel sem mindegy, hogy kik lesznek Európa új választott vezetői és ők milyen irányba próbálják kormányozni a ma még 28 tagú szövetséget. A legtöbb országban az uniós választás belpolitikai erőfelmérés is volt, helyenként komoly átrendeződést is okozott az erőviszonyokban.
   Idehaza semmi különös nem történt, az lett a végeredmény, amit előre lehetett tudni. Nyert az a párt, amelyiknek ellenfeleitől eltérően korlátlanul állt rendelkezésére nyilvánosság, pénz és hatalom, emellett a kampányában a legegyszerűbb eszközhöz nyúlt, a már jól bevált módon ismét az emberek félelmét korbácsolta fel egy idehaza nem is létező ellenséggel szemben. Olyan versenyként jellemezhetjük ezt a pártok között, mintha egy speciális evezős versenyen a részvevő csapatoknak egy folyón kellett volna evezniük két kilométert és aki a leggyorsabban teszi meg a távot az a győztes. Igen ám, de az egyik csapatnak a gyorsfolyású folyón lefelé, az összes többinek árral felfelé kellett haladnia. Lehet kétséges egy ilyen verseny kimenetele?
   Azt, hogy milyen Európában élünk majd a következő uniós választási ciklusban, ma még nem tudjuk. Mert miközben idehaza még mindig a migránsok az első számú közellenségek, addig a kontinensbeli szövetségeseink mindinkább felfedezik a valódi kihívásokat. Úgymint a klímaváltozást, a gazdasági problémákat, a kiújult hidegháborút, a közel-keleti és más háborús veszélyeket, a közös ügyészség, határvédelem, és hadsereg szükségességét, a lopakodó diktatúrák térnyerésének visszaszorítását, vagyis az egyre inkább egységesedő, egyesülő Európa valóban megoldandó feladatait.
   Mifelénk pedig eközben néhány hatalomba dermedt, emiatt személyiségében torzult politikus nem átallja például a klímaváltozás tényét megkérdőjelezni, vagy legalábbis súlyát kicsinyíteni a migrációval szemben, ha már a nagy Amerika első embere is ezt teszi. Pedig, ha valamit nagyon is komolyan kellene e derék embereknek venniük, az a légkör felmelegedése. Nekik az ez elleni harc élére kellene állniuk, már ha valóban fontos számukra gyermekeink jövője és nem csak a kormányzati plakátokra szánt, jól hangzó szlogenként képzelik el ennek tartalmát. Nincs ez másként a közös valutával, ügyészséggel, határvédelemmel és sok más hasonlóan fontos szakterülettel sem. Ezeknek is lehetnének szószólói, nem pedig akadályozói.
   Tudom, hogy a politikusok életében többnyire csak az a fontos, ami hatalomban tartja őket, de mindenképpen szégyen rájuk nézve, ha tehetnének valamit is a jövő élhetősége érdekében, de pillanatnyi érdekeik miatt oly sok, Magyarországot rettenetes bajokba sodró elődjükhöz hasonlóan rossz útra terelik az országot.
   Szerencséjük lesz, ha nevüket az utókor egyszerűen csak elfelejti és nem átkozva emlegeti majd.