Oldalletöltések száma: 9480368
2019. július 19. péntek 02:25,
Emília napja van.

Egy kis depresszió

A huszonnyolc éves fiatalasszony kétéves gyönyörű leánygyermekét cserbenhagyva megölte magát. Szülés utáni depresszió volt a borzalmas cselekedet indítéka, legalábbis így szól a szakvélemény, de azért ezt olyan nagyon biztosra nem lehet venni. A tehetséges, magas végzettségű, csinos fiatalasszony nem küzdött anyagi gondokkal, szerették a munkahelyén és állítólag még élettársával sem voltak többször vitái, mint általában a párkapcsolatokban.
   A család persze vigasztalhatatlan, a leányka nem érti, hova tűnt a mamája, az elhunyt édesanyja pedig képtelen felfogni a történteket, kimondatlanul is a tragédiában teljességgel vétlen kicsit okolja, lánya halála óta rá sem tud nézni unokájára.
   Van, aki azt mondja, hogy a mentális betegségek éppúgy gyógyíthatók, mint a test bajai, ha valakinek pszichés problémái adódnak, vagy éppen tüdőgyulladást kap, egyaránt megkaphatja a szakember segítséget. Mégis a mentális bajok nehezebben feltárhatók, nem jelzi a kórt láz, megváltozott laboreredmény, EKG. Ráadásul míg az említett tüdőgyulladást még az orvoslásban járatlan családtagok is képesek úgy-ahogy felismerni, vagy legalábbis a tünetek miatt orvost hívni, a lélek megbetegedése közel sem egyértelmű a külvilág számára. Mert amíg a láz csillapítható, addig az elhatalmasodó depresszió, hogy még ennél is súlyosabb mentális betegségeket ne is említsek, már nem csak kellemetlen a családnak, munkatársaknak, de idegessé is teszi őket és általában nem váltja ki belőlük az együttérzést, a segíteni akarást.
   Hazánk mindig is élenjáró volt az öngyilkosságok számában, s bár csökkenő tendenciát mutatnak a számok, egy 2016-ban az Egészségügyi Világszervezet, a WHO által publikált elemzés szerint nemzetközi összehasonlításban is rossz a helyzetünk e téren. A szervezet szerint Európában hazánknál csupán Litvániának rosszabbak az öngyilkossági mutatói. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2016-ban 1317 férfi és 446 nő halt meg önkeze által és feltűnő a statisztikában az is, hogy jó ideje háromszor annyi férfi, mint nő látja ezt a végső megoldást kivezető útként a mind kibírhatatlanabbnak érzett sorsából.
   A legtöbb öngyilkosságot fontolgató ember előzetesen küld jeleket, hallat segélykiáltásokat, amelyeket talán a szakemberek megértenének, de a mindennapi életben agyonhajszolt, sok gonddal küzdő, a megélhetésért harcoló családtagok nemigen figyelnek fel ezekre. Ráadásul, ha szakember segítségét kérik, akkor ebben a mentálisan bajban lévőnek is együtt kell működnie, ellenkező esetben már csak meglehetősen kemény eljárás után kerülhet az illető egy szakorvos kezébe, amelynek kezdeményezését a legtöbb család nem vállalja fel.
   Gondoljuk végig, hova vezethetnek a mentális bajok és ne legyintsünk rá, hogy az csak egy kis depresszió.