Kutyavilág
- Én eddig erre nem gondoltam – mondta a középkorú férfi. – Most hazamegyek, leveszem a láncról a kutyát és megszeretgetem.
A történetet az egyik állatmenhely vezetője mesélte el egy rádióadásban, amikor arról esett szó, hogy milyen fontos a felvilágosítás a felelős állattartásról, szeretetről, hiszen sok gyerek játékszernek tartja kisállatát, nem kevés felnőtt pedig rabszolgának. Közéjük tartozott a fentebb említett gazda is, aki bizonyára úgy tanulta apjától, nagyapjától, hogy a kutyát rövid láncon kell tartani, moslékkal etetni, verni, ha nem úgy viselkedik, ahogy ő elvárja.
Budapesten hatalmas sikerrel zajlott le az idei kutya-világkiállítás. 18 ezer ebet neveztek a világ minden tájáról a versengésre és hoztak el a magyar fővárosba. A közönségsiker is kódolva volt, hiszen hazánk igazi kutyatartó nemzet. Sokat mond az a becsült adat, amely szerint hazánkban az európai 20-30 százalékkal szemben a családok ötven százaléka tart kutyát, és minden negyedik-ötödik emberre jut egy eb.
Az persze már más kérdés, hogy a kölyökként oly cuki kis jószágot, amit karácsonyra, születésnapra, jó bizonyítványért kap a gyerek, hogyan tartják később a gazdáik és mit tesznek vele, amikor a falatnyi állat birkanagyságúra nő.
(Olvassa el a jegyzet folytatását is!)
Ilyenkor sok szerető gazda kocsiba rakja kutyáját, elviszi jó messzire, aztán kirakja, sorsára hagyja. Ezért is cselleng oly sok kivert kutya az országban és kell mind több menhely.
Nem sokkal jobb kutyatartó az sem, aki a költségek miatt inkább nem oltatja betegségek ellen kutyáját. Ha elpusztul, még mindig lehet ingyen egy másikat találni. Aztán láncon, kenyéren és vízen tartani, ha rossz, nevelő szándékkal ütni, verni, kínozni.
Egy kiállításon, látva a pompásan tartott, agyonkozmetikázott, jól nevelt kutyákat, gyorsan megkívánja az ember és főleg gyereke, hogy neki is legyen egy ilyen szerethető ebe. Amikor viszont nap mint nap együtt kell élni a jószággal, „aki” lehet éppen úgy rossz tulajdonságú, nehezen kezelhető, vagy betegeskedő, mint egy ember, már elmúlik a kiállításon érzett birtoklási vágy és helyébe a nyűg érzése lép. Egy kutya a családban felér egy gyerekkel, ugyanannyi, ha nem több gondoskodást, táplálást, orvosi ellátást, figyelmet igényel.
Aki szereti, és jól tartja ebét, még nem biztos, hogy jó ember, de azt bátran kijelenthetjük: aki a kutyájával nem képes tisztességesen bánni, az emberekkel szemben biztosan elbukik.
| < Előző | Következő > |
|---|